Méntridai kecskeszarv- CORNICABRA

Már negyedik alkalommal mentem DIREKT a bakkecske felé, ahol lakik, hogy le tudjam fényképezni a stricit, de ma sem jártam sikerrel. Namost, mellékszálként elmondom a stricit. Spanyolul a kecske “cabra”, a bakkecske “cabrón”, amely kifejezést a spanyolok előszeretettel használnak káromkodásra. Biztos a bakkecske karaktere miatt, hiszen tudvalevő, hogy milyen szemét szokott lenni. Néz, aztán felöklel. Tehát bakkecske=cabrón=strici=rosszlányfuttató. Ilyen egyszerű. Mindenesetre mindig bajban vagyok, amikor az utóbbi időben a bakkecske szóba kerül (ugye a fénykép miatt), és próbálva elkerülni a csúnya szót, bár vicces, úgy emlegetem, hogy “cabra macho” vagyis hím lánykecske brrrr…

Szóval visszatérve, hogy miért ragaszkodom a Méntridai-dombság egyik hatalmas bakkecskéjének a fényképéhez, az ok a következő: Ugye mióta átköltöztünk ide, minden nap óriásiakat sétálunk. Gyönyörű vidék, dimbes-dombos, olajfák, szőlőültetvények stb.

Csodaszép kilátás a 100 km-re lévő hatalmas hegyekre, szóval egy csoda. Namost Juanka séta közben minden olajfát megnéz, megvizsgál, “ezt így metszették meg, azon idén kevés termés lesz, amarra nem vigyáznak” stbstb. Élvezet vele a séta, és közben

ingyen továbbképzés…meg a kutyák is jól érzik magukat, úgyhogy kerek az egész.

Tegnapelőtti sétánk alatt szólt, hogy ezt nézd meg, ez “cornicabra”, milyen szépen érik! Mondtam neki, de jó, és azonnal fényképezze le, így meg tudom mutatni az olajosoknak, milyen is a "kecskeszarv” fajtájú olajbogyó a fán, és hogy ugye emlékeznek, hogy meséltem a kóstolókon, meg általában, mindenkinek elmindom, hogy azért hívják így, mert formája kecskeszarvra

emlékeztet. Merthogy “cuerno”=”szarv” és “cabra”=”kecske”. Nahát, ez fantasztikus! Lefényképezte, és én rendkívül örültem, hogy élőben is meg tudjuk ezt mutatni “LIVE”, ugyebár.

Meg egy olyan képet is csináltunk, amelyiken jól megfigyelhetők a kisebb bogyók, amelyek anno, még virág állapotukban nem lettek beporozva, tehát nem lesz belőlük igazi kifejlett bogyó. Ezek hamarabb le is száradnak a fáról. Ime:

Nagyon meg voltam elégedve magammal, hogy hú, ez megy a blogra! (még nincs blogom, csak az agyamban), de jó, innentől kezdve így fogjuk bemutatni a dolgokat, és de jó, hogy már Méntridán vagyunk! 

NNa, aztán elkezdtem kombinálni…Még nagyon bennem volt az első emlék, amikor egy régebbi séta során, először találtam szemben magam a bakkecskével. És ugyan mind a ketten megdöbbentünk a másik láttán (ő ráadásul a párjával volt), pár dermedt, levegővétel nélküli másodperc után félhangosan mondtam "adióooosmuybuenas” (na akkor csá, egy élmény volt) megfordultam, és sietős léptekkel elhúztam onnan a csíkot, csak néha néztem hátra (kb fél másodpercenként), hogy jön-e, követ-e, esetleg rohan utánam, hogy felökleljem. A 3 kutya bezzeg ebből semmit nem vett észre. Annyira bénák…arra volt erőm, hogy füttyentsek nekik, így utánam eredtek, de nem látták se a kecskét, se a pillanat tragikusságát…majd jól megvédenek, persze…a puli eleve nem lát jól, a rasztái miatt, az oké, de a borderek se…a 14 mamaborder, Chispi el van foglalva a saját dolgaival: két dolog érdekli, az egyik a szarevés, a másik a simogatás… holmi 

bakkecske, ugyan már!! Manchas, meg, a másik border meg kőmániás, és elvakultan vagy kő után rohan, vagy hipnotizálja a követ, hogy dobódjon el magától…meg egyébként szerintem ők lennének az elsők, akik elfutnának a bakkecske elől…

Tehát ezen élményen felbuzdulva egyből egyértelművé vált, hogyan tudom én az olajosaimnak bemutatni a “cornicabra” olajbogyó hasonlóságát a kecskeszarvéval. Le kell fényképezni a kecskét. Annyira szép, hatalmas szarva van! Így autentikus módon

lehetne nézni, hogy, nahát, de érdekes, és tényleg olyan, és tényleg méntridai kecske és stb… és én szeretem az ilyen dolgokat.

Csakhogy azóta nem láttam a bakkecskét, immár négy napja… illetve egyszer messziről, valami ággal harcolt éppen, és Juanka mondta, hogy inkább akkor ne közelítsük meg, jobb a békesség. Pedig nagyobbik fiamat is el akartam hurcolni, hogy

fényképezze már le nekem az ő szuper fényképezőgépével, de az volt a válasza, hogy ”anya, egyszerű, bemész a google-ba, keresel egy képet, azt felteszed, és kész.” DE AZ NEM JÓ” - mondtam magamban, méntridai cornicabra olajbogyóhoz méntridai kecske fényképe kell!!!

Mondjuk nem tudom, mennyit kell még várni, hogy le tudjuk kapni az állatot, de biztosak lehettek abban, hogy amint lehetőségem lesz rá, lefényképezem, és odarakom az olajbogyós kép mellé. Max futok egy kicsit, mindent a cél érdekében!!

Post data: aztán mégiscsak sikerült lekapni Tihamért, (a h-t nem ejtjük), a méntridai bakkecskét:)