Articsóka sütőben sütve

Hozzávalók:     - személyenként két db articsóka (egy evésre bőven elég, és hidegen/felmelegítve már nem olyan finom, nem érdemes sokat csinálni egyszerre)

                               - nagyszemű só (otthon ezt hívják tengeri sónak, ugye?)

                               - bors (ha lehet, frissen őrölt)

                               - fokhagyma (jó sok, mondjuk minimum egy gerezd per articsóka)

                               - extraszűz olívaolaj. Namost én ehhez a Picualt használom, nem annyira erős, hogy elvegye az articsóka ízét, de azért érezhető marad, és a végén tunkolni a sült fokhagyma-maradványokkal a tepsiből, háááát, mennyei érzés, na, mit tagadjukJ

Ennyi. Az articsóka lehetőleg ne legyen ilyen picipöcsi, inkább a nagyobbak felé tendáljunk, szerintem itt fontos a méret… láthatjátok a képeken, nem baj, ha picit barnásak a levélvégek, de ennél barnásabbat ne vegyünk!

Első lépésben levágjuk az articsóka szárát annyira, hogy picit a fenekéből is vágjunk, hogy vízszintes legyen, mert a tepsibe állítva tesszük, ne inogjon erre-arra. Plusz így az olaj, amikor megöntözzük vele, nem fog csak egy felé csorogni, hanem mindenfelé, egyenletesen.

A második lépés, az nagyon fontos. Hogy is írjam le, hogy érthető legyen? Gyakorlatilag szét kell nyitni az articsóka leveleit, hogy majd az olívaolaj-só-bors-fokhagyma eljusson mindenhová, a legbelső levelekhez is. Ezt úgy érjük el, hogy megfogjuk, az aljánál, és jó erővel többször odacsapkodjuk az asztalhoz/vágódeszkához. A spanyol erre a mozdulatra a “chafar” nagyon ideillő, jó kis hangutánzó szót használja, hiszen amikor odaütjük, chaf-chaf-chaf, teljesen jó. Namost elég erősen kell “chafar”, én két ütemben szoktam. Először 5-ször, CHAF-CHAF-CHAF-CHAF-CHAF, aztán lehajolok, levegőt veszek, mert az ugye elfogyott a Nagy Erőlködésben, és még kétszer, CHAF-CHAF. Na nem kell teljesen szétrobbantani szerencsétlen articsókát, ha láthatóan szétnyíltak a levelek, elég kevesebbszer ismételni a műveletet.

Íme, az “alcachofas chafadas”- jól hangzik, nem? Alkacsofasz csafadasz.

A fokhagymát összevágjuk icipici darabokra. Extraszűz olívaolajjal meglocsoljuk az articsókát, aztán beszórjuk sóval, fokhagymával, rátörjük a borsot és nem más orra alá, és mehet az előmelegített sütöbe! Hogy pontosan hány fokon, és pontosan mennyi ideig kell sütni, nem tudom, én 180 fokra teszem, az olyan általános, és kb 30-35-40 percre, alulfelül sütősre.

Ne spóroljunk az olívaolajjal, jól döntsük meg a palackot, menjen a legeslegeslegbelsejébe is! A végén milyen jó lesz majd tunkolni (utolsó kép)! És ne ijedjünk meg, ha hamar bebarnul a cucc, akkor esetleg vegyük kicsit kisebb lángra, hogy nehogy a külseje megégjen, belül meg kemény maradjon.

Na, ez így már okés.

És akkor, következzék maga az evés módja, ami nem kevésbé fontos, mint az eddig leírtak, ugyebár: az egyes leveleket letépve leharapjuk/lecsócsáljuk/leszívogatjuk azt a pici részt a levélről, amit puhának érzünk. Ez eleinte, a külső leveleknél nagyon pici kis darab, de egyre beljebb haladva egyre nagyobb lesz. Lassú, mámikás evés ez, de annál finomabb!

  (ez egy zárójeles kép, rossz az, aki rosszra gondol hahaha)

És íme, az articsóka szíve! Ez már szuperpuha és omlós, és kárpótol minden eddigi szerencsétlenkedésért… viszont én a szőrös részt nem eszem meg, Juanka (férj) bekapja az egészet egyben. Kóstoljátok meg, aztán ki így- ki úgy, gondolom. Lehet látni a képen, hogy ide is jutott olaj, ugye? Ügyesek voltunk!

Ami marad a végére egy darab articsókából:

És az utolsó utáni élvezkedés, lehet tunkolni! Sült fokhagyma, só- és borsmaradék az olajban… hmmm… Lehet, nem a legegészségesebb, de nagyon finom, és úgyse eszünk ilyet minden nap.

JÓ ÉTVÁGYAT!

FIN